A települések vízellátása

Keress az adatbázisodba feltöltött regényekben a települések vízellátására vonatkozó részleteket. Ismertesd ezeket a regény kontextusában, majd illeszd a Jókai által leírtakat a 19. század tudomány- és technikatörténeti kontextusába globálisan és az Osztrák-Magyar Monarchiában.

Regénybeli kontextus: A Hétköznapok című regényében Jókai a modern városi infrastruktúra kiépítésének kezdeti fázisait ábrázolja. A városi vízvezetékek bevezetése a korabeli városi élet kényelmének és közegészségügyi fejlesztésének alappillérei.

„Most térjünk a falu tulsó oldalára. Mindazon áldás, melyet okszerűen buzdított szorgalom és jól irányzott akarat a népen megörökíteni képesek, itt, e fél falunak minden részeiben, a házakon, kerteken és a lakosok arczain sokszorozva látszanak: a feltünő csinosság minden oldalon, az a falusi egyszerűség a szépnek a hasznossali összeköttetésében; a házak előtt az árnyékos diófák, az udvarokon kerekes kutak, a virító sövényekkel kerített gyümölcsös kertek, a háztetőkön a tollászkodó galambok, az utczán a boldog kinézésű, nyilt homlokú lakosok, a friss, csinos, jó kedvű menyecskék, a tiszteletben tartott öregek, munka idején az ernyedetlen szorgalom, ünnepnapon a rózsaszinű kedv, a házi mulatságok és a vendégszerető barátság. Mintha egy idegen országba lépne az ember, melyben mégis oly otthon érzi magát. Itt nem látni az eltörpült halavány arczokat, beteges vonásaikkal, nem a rongyos kalyibákat, de nem is ám a ronda fényűzéstől csillogó kastélyt, mely amott a túlsó falu végén úgy áll nagy kevélyen, mintha röstellené alacsony pórkunyhóktóli körülvétetését… Egyszerűen s mégis méltóságosan áll itt a többi házak sorában az úri lak, tágas udvarán magas artézi kút szökik fel, a nap ezer szineiben ragyogó egyetlen vízoszlopban, melynek egészséges vizét kőcsatornák vezetik szét a víz szűkében szenvedő helység minden részébe.”

Artézi kútból vizet szállító kőcsatorna a Hétköznapok című regényben 

Tudomány- és technikatörténet: Jókai Mór életideje alatt a települések vízellátása világszerte jelentős fejlődésen ment keresztül, különösen a 19. század második felében. E korszakban a városiasodás, az iparosodás, és a népességnövekedés miatt egyre nagyobb igény mutatkozott a megbízható és tiszta ivóvíz biztosítására. A 19. század elején a települések vízellátása még jellemzően kutakra, forrásokra és folyókra alapozódott. A közegészségügyi tudatosság hiánya és a szennyvízelvezetés primitív volta miatt gyakoriak voltak a járványok, mint például a kolera. A század közepére azonban egyre több város kezdett fejlett vízellátó rendszereket kiépíteni.

A 19. század közepén London volt az egyik első nagyváros, amely központi vízellátó rendszert épített ki. Az 1850-es évek kolerajárványai után John Snow felismerte, hogy a járványok a szennyezett vízből erednek, ami a városi vízellátás és csatornázás korszerűsítéséhez vezetett. Párizsban Haussmann báró nagy rekonstrukciós projektjei keretében a város vízellátását is modernizálták. Számos víztározót és csatornát építettek ki, amelyek tiszta vizet juttattak a város különböző részeibe. New Yorkban az 1840-es évektől kezdve építették ki a Croton-vízművet, amely az egyik első modern nagyvárosi vízellátó rendszer volt az Egyesült Államokban.

A Monarchiában a vízellátás modernizálása szintén a 19. század közepén kezdődött, de a fejlődés üteme városonként eltérő volt. Budapesten az egyik legfontosabb fejlesztés a pesti oldal ivóvízellátásának biztosítása volt. Az 1860-as években megépült a Károlyi Sándor-féle vízmű, amely a Dunából nyert tisztított vizet juttatta a városba. A 19. század végére Budapest vízellátása már modernnek volt mondható, a vízhálózat a város nagy részét lefedte. Bécsben 1873-ban fejeződött be az első, a Habsburg Birodalom területén valaha épített nagyarányú vízellátási projekt, a Wiener Hochquellenwasserleitung, amely hegyvidéki forrásvizet vezetett a városba. Ez jelentősen javította a közegészséget, és megoldotta a vízellátási problémákat. A kisebb városokban és falvakban a vízellátás gyakran még a hagyományos módokon, például kutakból vagy patakokból történt. Az iparosodás következtében azonban itt is fokozatosan megjelentek a fejlettebb rendszerek.

A 19. század második felében jelentős fejlődés történt a víztisztítás terén. A homokszűrők és később a klórozás bevezetése segített a baktériumok elpusztításában, ami csökkentette a járványok terjedését. A vízellátás mellett a szennyvízelvezetés modernizálása is fontos szerepet kapott. A csatornarendszerek kiépítése megakadályozta a szennyezett víz keveredését az ivóvízzel.