Gőzenergia

Regénybeli kontextus: Jókai Kárpáthy Zoltán (1854-1855) című regényében a gőzenergia felhasználása az ipari forradalom vívmányait tükrözi.

„Hol kezdje? Egyetlen gondolatja sem volt még rá. Annyit tudott, hogy rögtön el kell utaznia Pozsonyból. A gőzös reggel indult, még azzal elmehetett. Hová? Pestig bizonyosan. Onnan talán tovább. Sietve elkészült. Inasát hátrahagyta, hogy másnap holmijával kövesse. Ajtaját azalatt tartsa zárva s ne szóljon senkinek elutazása felől. Míg a gőzösig sietett, addig támadt egy gondolatja; még akkor csak tétova, kifejezetlen eszme volt, de estig kifőzhette azt magában. Leült a lapátkerék elé, órahosszant elnézve, hogy töri fehér porrá a hullámot a csattogó lapát, millió fehér gyöngyöt hajtva a víz alá, majd meg elnézte sokáig, hogy omlik a fekete füst a magas kémény korona alakú körözete közül, sűrű, egymást hengerítő gomolyokat képezve a világos kék égen, azután elállt perczekig a gőzerőmű mellett, mely szörnyeteg fejét le- s felemelgeti, vas könyökeivel számtalan egymást kerülgető iját-fiját taszigálva. Az utazók között szép delnők is voltak, a kik el nem tudták gondolni, mit nézhet egy ilyen szép, elegans fiatal ember órahosszant az unalmas hullám-egyformaságon, az alaktalan füstfelhőkön, s a gőzgépek változatot nem szenvedő örök küzködésén? Pedig ő sokat látott és gondolt az alatt. A mint Pesten kikötött a gőzös, a legelső bérkocsiba vetve magát, Kovács szállására hajtatott.”