Selyemgyártás
Keress az adatbázisodba feltöltött regényekben a selyemgyártásra vonatkozó részleteket. Ismertesd ezeket a regény kontextusában, majd illeszd a Jókai által leírtakat a 19. század tudomány- és technikatörténeti kontextusába globálisan és az Osztrák-Magyar Monarchiában.

Regénybeli kontextusok: Jókai Mór regényeiben a selyem előállítása és szövése egyfajta romantikus és idealizált ábrázolásban jelenik meg, melynek fő jegye a kézműves munka szépsége és titokzatossága. A Fekete gyémántokban a selyemszövést egy „iparos takácspók” munkájához hasonlítja, aki finom szöveteket készít, amelyek még a királyi paloták számára is alkalmasak. Ez a metafora kifejezi Jókai elismerését a mesteri kézművesség iránt. A Kárpáthy Zoltánban a selyemszövés titkos, varázslatos folyamatként jelenik meg, amelyet „tündérkék” végeznek, és amely az emberi szem számára szinte láthatatlan. A selyem misztikum és exkluzivitás társul. Az arany ember című regényben a selyem a finom kidolgozású tárgyakhoz kapcsolódik, mint például a selyemerszény, amelyben értéktárgyakat tárolnak.
Jókai Mór szövegeiben a selyem előállítása és szövése romantikus, idealizált kontextusban jelenik meg. Az előállításra vonatkozó leírások gyakran természethez kötődő metaforákkal és varázslatos képekkel ábrázolják a folyamatot, amelyeket mesteri kézműves munka vagy titkos, tündéri művészetként jelenít meg. Jókai tisztelettel és elismeréssel viszonyul a selyemgyártáshoz, amelyet az emberi találékonyság, ügyesség és a természet ihletett művészetének tekint. A selyem a luxus, a szépség és az értékesség szimbólumaként jelenik meg, amely mögött mesteri munka és titokzatos folyamatok állnak.

Tudomány- és technikatörténet: A 19. században a selyemgyártás globálisan jelentős iparággá vált, különösen Ázsiában és Európában. Kína és Japán voltak a legnagyobb selyemtermelők, a hagyományos selyemkészítési technikák évszázadok óta tökéletesedtek. Kínában a selyemhernyó-tenyésztés és a selyemszövés a császári udvar támogatását élvezte, és a selyemkereskedelem fontos szerepet játszott az ország gazdaságában. Japánban a Meiji-restauráció (1868) után a selyemipar gyorsan modernizálódott, és Japán a világ egyik vezető selyemexportőrévé vált.
Európában, különösen Franciaországban és Olaszországban, a selyemgyártás szintén virágzott. Lyon városa Franciaországban a selyemszövés központjává vált, és a selyem szövetek, különösen a luxusselyem az európai divatban is fontos szerepet játszott. A 19. században a selyemgyártást fokozatosan gépesítették, és a termelési technológiák fejlődése lehetővé tette a selyem szélesebb körű használatát, bár a kézzel készített selyem továbbra is nagy becsben állt.
Az Osztrák-Magyar Monarchiában a selyemgyártás elsősorban a selyemhernyó-tenyésztésre és a selyemszövésre épült, amely különösen jellemző volt Magyarország egyes vidékein. A 19. század második felében a Monarchia több területén is igyekeztek fellendíteni a selyemhernyó-tenyésztést, és támogatni a selyemipar fejlődését. Ezt a kormányzat is ösztönözte, hogy a Monarchia gazdasági önellátását és ipari fejlődését növelje. A selyemgyártás azonban itt soha nem érte el azt a szintet, amelyet Nyugat-Európa vagy Ázsia ért el. Az ipar jelentősége inkább regionális volt, és a Monarchia gazdasági spektrumában kisebb szerepet játszott. A selyem azonban fontos luxuscikk volt, amelyet a nemesség és a polgárság is nagyra becsült, és amely Jókai regényeiben is gyakran a gazdagság és kifinomultság jelképeként jelenik meg.