Tridente: A Vatikán és az AI

Giovanni Tridente a római Santa Croce egyetem tanára, 2023-ban jelent meg a könyve Anima Digitale néven. Témája a Szentszék mesterséges intelligenciával kapcsolatos etikai és antropológiai nézeteinek fejlődése. Az interjút Dr. Nyírő András készítette.

Hogyan alkalmazza az egyház hagyományos tanításait a mai technológiai kihívásokra?

Az Egyház hagyományosan kulcskérdésnek tartja, hogy milyen módon viszonyuljunk a társadalmi és kulturális interakciókhoz, valamint a technológiai eszközökhöz. Ez különösen fontos a mai, robbanásszerűen fejlődő technológiai világban. Az elmúlt két évben a mesterséges intelligencia a nagy tömegek számára is elérhetővé vált csevegőfelületeken keresztül. Nem véletlen, hogy az ezzel kapcsolatos etikai és antropológiai dilemmák is a közéleti viták homlokterébe kerültek. Ebben a kiélezett helyzetben különösen lényeges, hogy egy globálisan elismert erkölcsi tekintély emlékeztesse az embereket és a vállalatokat arra, mi a helyes és mit kell elkerülni.

Az Egyház nem volt felkészületlen, hosszú ideje a gondolkodás középpontjában áll, hogy milyen etikai elveket határozzon meg az emberi találékonyság gyümölcsével, a technológiai fejlődéssel kapcsolatban. A Szentszék arra törekszik, hogy egyetemes üzeneteit az aktuális valósághoz igazítsa. Szent XXIII. János az 1961-es “Mater et Magistra” enciklikájában az Egyházat úgy határozza meg, hogy „minden nemzet anyja és tanítója”. Az egyháznak, mint az emberiség tanítójának, fel kell készülnie arra, hogy oktassa saját népét. Ebből az állásfoglalásból az következik, hogy tanítóként az egyháznak minden fontos közéleti kérdéssel foglalkoznia kell. 1964-ben, a II. Vatikáni Zsinat társadalmi kommunikációval foglalkozó „Inter Mirifica” dokumentumában megemlíti az emberi találékonyság által a teremtésből származó „csodálatos technikai találmányokat”. Ezekből az állásfoglalásokban megfogalmazódik az egyház kiegyensúlyozott támogató és kísérő szerepe, nem kívánja gátolni a fejlődést, hanem olyan növekedést céloz meg, ami áthatja az emberi élet minden területét.

Ferenc pápa idén két üzenetben is kitért a mesterséges intelligenciára, a Béke Világnapja (2024. január) és a Társadalmi Kommunikáció Világnapja (2024. május) alkalmából, ennek az a jelentősége, hogy nagyon ritkán foglalkozik egy témával ilyen gyakran. Az Egyház a korábbi tanításokat alkalmazhatta az új helyzetre, és kialakíthatta azokat az kritériumokat és elveket, amelyek a fejlesztőkre (a nagyvállalatokra), a kutatói világra és az egyes felhasználókra vonatkoznak. A mesterséges intelligenciával kapcsolatos elvek is a globális biztonság megőrzését, és a mindenki számára azonos lehetőségek biztosítását célozzák. Ennek az a lényege, hogy az innovációkból származó „nagyobb jó” lehetőségét kell előtérbe helyezni, és törekedni kell az egyén méltóságának megőrzésére.

Milyen veszélyeket és lehetőségeket lát az Egyház az új technológiák használatában?

Ferenc pápa üzeneteiben egyfelől megjelenik az aggodalom, azért, hogy felelőtlenül fogjuk használni az új eszközeinket. A fejlesztő cégek és a végfelhasználók is beleeshetnek abba a hibába, hogy a lecsupaszított gazdasági hasznot követik, vagy közönyösek lesznek az esetleges negatív következményekkel szemben.

Másfelől a pápai állásfoglalásokban megjelenik az a felismerés is, hogy nagy kulturális átalakulás előtt állunk, amit arra kell használni, hogy tovább gyarapodjunk emberségünkben, és kielégítsük a legszegényebbek és legkiszolgáltatottabbak szükségleteit. A fejlett technológiák szerencsére magukban hordozzák az igazságosság és egyenlőség lehetőségét, a diszkrimináció leküzdését és a biztonsági kockázatok enyhítését. A pápa a társadalmi kommunikációról spirituális hangsúlyú beszédet tartott. Mindannyiunk szívében rejlik a fejlesztést a jó felé irányító kulcs – így lehet összefoglalni a pápai üzenet spirituális elemét – és a szívünkből kell kiindulnia minden döntésnek, ami az emberiség üdvét szolgálja. Fel kell készítenünk a belső világunkat arra, hogy jól éljünk, és értékeljük a saját életünket. Ezt a pásztori feladatot az egyház most és a jövőben is ellátja.

A pápa beszédeiben világosan megfogalmazta azokat az antropológiai elveket, amik szerint használnunk kell az új technológiákat: mindig az ember álljon a fejlődés középpontjában, és ne váljon a technológia áldozatává. A Szentszék bátorít minket abban, hogy használjuk az eszközöket kreatívan, szükségleteink és igényeink szerint.

Hogyan lehet ezt az üzenetet lefordítani a gyakorlatra?

Az Egyház kettős megközelítést alkalmaz: az etikai és antropológiai szempontok figyelembevételével iránymutatást ad az új technológiák használatához, másrészt arra törekszik, hogy ezeket az intézményi célok és az evangelizáció szolgálatába állítsa. Az új technológiákat számos területen alkalmazhatjuk, így az oktatás fejlesztésében is jelentős szerepet játszhatnak. A mesterséges intelligencia segítségével személyre szabott tanulási programokat hozhatunk létre, amelyek a diákok egyéni igényeihez és képességeihez igazodnak. Ezáltal az oktatás hatékonyabbá és eredményesebbé válhat.

Az egyházi adminisztráció egyszerűsítésében is nagy segítséget nyújthatnak ezek az új eszközök. A mesterséges intelligencia képes automatizálni a rutin feladatokat, mint például a dokumentumkezelést, az adatrögzítést és a kommunikációt. Ez nemcsak időt takarít meg, hanem csökkenti az emberi hibák lehetőségét is, így az adminisztráció pontosabb és megbízhatóbb lesz.

Az egyházi médiában szintén nagy előnyöket kínálnak az új technológiák. A mesterséges intelligencia segítségével professzionálisabbá tehetjük a tartalomkészítést, legyen szó írott anyagokról, videókról vagy audió tartalmakról. Az automatikus fordítási és szövegfelismerési technológiák például lehetővé teszik, hogy szélesebb közönséghez juttassuk el az üzeneteinket, míg az elemző eszközök segítenek abban, hogy jobban megértsük a közönségünk igényeit és visszajelzéseit. A mesterséges intelligencia javítja a munkafolyamatokat, növeli a professzionalizmust, és számos eljárást sokkal pontosabbá tesz. Ennek köszönhetően az egyház hatékonyabban és eredményesebben végezheti tevékenységeit, legyen szó oktatásról, adminisztrációról vagy médiáról.

Mi lehet az Egyház konkrét üzenete az embereknek?

Sok függ attól, milyen közönségnek beszélünk. A fiatalabb generáció nem nagyon foglalkozik a mesterséges intelligencia a társadalmi hatásaival: pragmatikusan használják a mindennapi feladataikhoz. Ha nincs rá szükségük, egyszerűen nem használják, függetlenül attól, hogy milyen hatással van a társadalomra. Tapasztalataim szerint az idősebb emberek jobban aggódnak, és többet szeretnének tudni: érdekli őket, hogy hogyan működnek ezek a technológiák, és hogyan kerülhetik el a belőlük fakadó kockázatokat és problémákat. Félnek, bizalmatlanul tekintenek a mesteréges intelligenciára, talán azért is, mert a médiában főleg a problémákra, nehézségekre összpontosítanak. A emberek megijednek, amikor a munkahelyek megszűnéséről, vagy arról van szó, hogy a gépek önálló gondolkodásra lehetnek képesek.

Fontos, hogy kiegyensúlyozott, mély etikai alapú beszélgetést folytassunk, amikor figyelembe vesszük a kockázatokat, és elmondjuk, hogy személyesen mit tehetünk azért, hogy elkerüljük a veszélyeket. 

Mindenekelőtt meg kell értetnünk, hogy nem a mesterséges intelligencia a felelős a veszélyekért, hanem azok a hús-vér emberek, akik megtervezik, fejlesztik, forgalomba hozzák és használják.

Tudatosítanunk kell az emberekben, hogy a kezükben van a megoldás kulcsa. Meg kell értetnünk, hogy a technológiai fejlődés mögött olyan cégek állnak, amelyeket kizárólag a profitszerzés motivál. Nem az a céljuk, hogy megváltoztassák a világot vagy helyettesítsék az embert. Ők egyetlen célt látnak maguk előtt: a profit növelését. Ez arra késztet bennünket, hogy tudatosan használjuk az eszközöket, mert választhatunk olyan alkalmazásokat, amelyek biztonságosak, átláthatók és nem okoznak kárt, míg másokat elkerülhetünk.

Tehát mi, akik használjuk ezeket a technológiákat, komoly hatással lehetünk arra, hogy irányt szabjunk a fejlődésnek. Utópisztikusnak hangzik? Az emberek mondhatják: „Mi egyedül nem tudjuk legyőzni a technológiai óriásokat.” De ha megértjük, hogy a cégeket a profit vezérli, akkor hatással lehetünk a gyenge pontjukra.

Fontos, hogy tudatában legyünk annak, hogy mi magunk tápláljuk információval és tudással a gépeket. Személyes tapasztalataink és világ iránti kíváncsiságunk vezetnek arra, hogy megfogalmazzunk kérdéseket, és így önként és ingyen átadjuk a gépnek az ötleteinket, vágyainkat. A mesterséges intelligencia szolgáltatások felhasználják és beépítik a tudásukban adatként az inputjainkat.

Hogyan készül az egyház a mesterséges intelligencia etikus használatának oktatására és arra, hogy integrálja a hívők életébe?

Korábban említettem az 1961-es enciklikát, ami szerint az egyháznak, mint az emberiség tanítójának, fel kell készülnie arra, hogy oktassa saját népét. A technológiához fűződő viszonyunk alapelvei világosak: az embert kell a középpontba helyeznünk, ami azt jelenti, hogy nem válhatunk e technológiák érdektelen használóivá, hanem tudatosan kell használnunk őket. A mesterséges intelligencia minden korábbi technológiánál nagyobb hatással lesz intellektusunkra és tudásunkra, és ezért nagyon meggyőző lesz, ki fog terjedni az élet minden területére.

A pasztoráció és a katekézis számos aspektusa minden bizonnyal arra irányul majd, hogy oktassuk a mesterséges intelligencia és az új technológia helyes használatát. Ezt először magunknak kell elsajátítaniuk, hogy jól adhassuk tovább. A pasztorációban sok olyan emberre lesz szükség, akik mélyen ismerik az új technológiával kapcsolatos etikai elveket. Meg kell tanítanunk a hívőknek, hogy hogyan működik, és hogyan integrálhatják ezt a technológiát a mindennapi életükbe. Így kellett volna felkészülni a közösségi médiára és az internetes evangelizációra. Azt a feladatot kissé elhanyagoltuk, és ezért nem tudtuk megakadályozni, hogy az internet mára hatalmas konfliktusokkal terhelt tér legyen, ahol a közösségi hálózatokon gyakran polarizált, gyűlölettel teli interakciók zajlanak.

A mesterséges intelligencia megkönnyíti az emberek manipulálását, ezzel szemben könnyebben megőrzik a szabadságukat azok a társadalmak, ahol kiegyensúlyozott emberek élnek és nem szenvednek a mindennapi élet kétségbeesésétől, hanem élénk belső életminőséggel rendelkeznek. Az oktatás és a képzés szerepe még fontosabbá válik ebben a szakaszban, azért, hogy olyan társadalomban élhessünk, amely képes túllépni az ellentéteken, és elkezd reményteljesen tekinteni a jövőbe. Nem véletlen, hogy az Egyház a következő jubileumot ennek a teológiai erénynek szenteli. A felhívás így szól: „Mindent meg kell tennünk, hogy mindnyájan visszaszerezzük az erőt és a bizonyosságot, hogy nyílt lélekkel tekintsünk a jövőbe”. Amikor megláttam a Szentév témáját: Remény zarándoklatai, úgy gondoltam, hogy ez remek alkalom, mert az emberek ma – legalábbis a fejlett világunkban – paradox módon a jövőképek hiányától szenvednek. Ez a célkitűzés összhangban áll a mai társadalom igényeivel az egyház, amely az emberiség társa kíván lenni.

Léteznek a gyakorlatban alkalmazható egyházi tanácsok a mesterséges intelligencia oktatására?

Az oktatási területet fejleszteni kell, és ezt elsősorban az oktatási intézményeknek kell felkarolniuk. Minden olyan szektor, amely az egyházhoz kapcsolódik és oktatással, képzéssel foglalkozik, kínáljon képzési kurzusokat, és magyarázza el, hogy hogyan használhatjuk úgy a mesterséges intelligenciát, hogy az az emberek életét javítsa. Ezt szervesen össze kell kapcsolnunk azzal, hogy értelmezzük és elmondjuk az antropológiai és etikai alapelveket. Ezt a feladatot elláthatják, és bizonyos esetekben már el is látták, a pápai akadémiák, amelyek gyakorlati kezdeményezéseket is közvetíthetnek. A történelemből, a társadalomból és a hívők szükségleteiből fakadó igények miatt egyre több ilyen, a mesterséges intelligencia gyakorlati használatát segítő képzésre lesz szükség.

Ösztönözni kell olyan fiatalok a képzését, akik nyitottak az antropológiai szemléletre, hogy mérnöki, agykutatói és informatikai pályát válasszanak, és később ezekben a nagy technológiai cégeknél dolgozhassanak.  Olyan kezdeményezésekre is szükség van, amelyek arra buzdítják a fiatalokat, hogy foglalkozzanak a mesterséges intelligencia tanulmányozásával. Ha a fiatalok helyes értékekkel rendelkeznek, biztosan segítenek abban, hogy a vállalatoknak jobb technológiákat fejlesszenek.

Milyen tanácsokat adna azoknak a fiataloknak, akik érdeklődnek a mesterséges intelligencia iránt?

Ismerjék meg alaposan a mesterséges intelligencia működését, és azt a szakterületet, ahol az alkalmazását vizsgálni akarják. Meg kell érteniük, hogy a mesterséges intelligencia összetett jelenség, számos tudományterületet érint, az idegtudománytól a biológián, az informatikán, a mérnöki tudományokon, a kommunikáción az egészségügyig. Nem kell az egyes területek szakértőivé válniuk, de ismerniük kell a szakterületek témáit. Aki etikai szempontból át akarja tekinteni például azt, hogy a neurobiológus hogyan használja a mesterséges intelligenciát, annak legalább általánosan tisztában kell lennie az idegtudomány alapfogalmaival és a kutatási kérdéseivel, irányaival. Emellett meg kell ismerniük a mesterséges intelligencia működését. Mielőtt elmagyarázhatnám, hogy etikus-e valaminek a használata, tudnom kell, hogyan működik, milyen területeken használják, milyen hatásai lehetnek az egyénekre. És emellett átfogóan kell ismerni a keresztény etika elveit, az antropológiát, a kereszténység perszonalizmus értékeit, mert itt találhatók azok a referencia kritériumok, amelyek alapján a mesterséges intelligencia működését értékelhetjük. Mindezt a tudást és információt azzal az elvárással kell megközvetíteni, hogy az eszközök használata javítsa az emberi életet.