Művészet és AI

Szerző: Horváth Judit, esztéta

A művészet minduntalan megtapasztalás.

A tapasztalat ki- és bemenet, folyamatos pulzálás. Párbeszéd. Az AI nem képes emberi tapasztalatot közvetíteni, mert nincs tapasztalata, csak adatai vannak. 

Egy jó mű mindig felülírja az addig tapasztalatokat. Átlépi, áttöri a tapasztalat határait, meghaladja azt. Az AI nem képes a felületet áthatolni, csak azt variálgatja, amit beletápláltunk, nincs mélysége, mert csak adatot gyűjt, de nem tapasztal. Nem engedi át ezeket az adatokat a létezés szűrőjén, mert nincs léte. Ha művet próbálunk vele létrehozatni, a legjobb esetben is egy rosszul sikerült stílusparódia lesz belőle. Egy bemagolt anyag értés nélküli visszamondása. Csak ne kérdezz a lényegre, csak ne válaszolj neki értőn, mert belezavarodik, és egyre kevésbé lesz releváns, amit kiizzad magából. Úgy igyekszik, mint egy tárgyat nem értő tanuló a feleltnél. Nem lesz jó a vége. Nem tudsz vele valódi dialógusba kerülni. A dialógus tanítás és tanulás. A tanulás tanítás és a tanítás tanulás. A tanár nem helyettesíthető, az AI-tól nem lehet tanulni és az AI önmagában képtelen a tanításra, mert nem kapcsolódik. 

A legjobb példa talán az anyanyelv. A szavakat jó esetben az anyádtól, apádtól tanulod, de mindig tapasztalatokon keresztül. Egy-egy szóhoz egy mozdulat, egy szag, egy hang, egy napszak, egy érintés, egy atmoszféra is hozzátartozik, amire újabb mozdulatok, szagok, hangok, napszakok, érintések, atmoszférák rakódnak az életed folyamán. Ez mindenkinél egyedi, egyszeri, megismételhetetlen. Nincs két ember, aki ugyanazt értené egy szó alatt, ahogy nincs két ember, aki ugyanazt látná bele egy műbe.

Egy AI által létrehozott ’művekről’ elsőként mindig az jut eszedbe, hogy uralható, matematikailag leírható. A művészet pedig uralhatatlan, váratlan, meglepő, tele van megoldással, segíti, mert hordozza magában a megértést. A művészetnek nincsenek határai, egy-egy alkotás nem számosítható és nem is kiszámítható, mert nem adatok, hanem tapasztalatok térben és időben felmérhetetlen halmaza, és ezekre a tapasztalatokra nincs szabványosítható mértékegység. Hogy méred a mozdulatot, a szagot, a hangot, a napszakot, az érintést, az atmoszférát? Hogy méred a közös tapasztalatot? 

A műalkotás nincs értelmező nélkül. Az AI által generált képeket legföljebb felismerni tudod, de nincs ingered értelmezni, csak a felületére reagálsz, igyekszel dekódolni, mit akar ábrázolni, de tartalmat nem keresel benne, mert messziről látszik, hogy üres. Onnantól pedig miért volna érdekes, hogy kit, mit utánoz, mi lehet az eredeti? 

Az AI képtelen eredetit alkotni, mert az eredeti belülről jön, és az AI-nak éppen belseje nincsen. Csak azt képes visszaadni, amit rávetítünk. Tükör által homályosan mutat mindent, nem pedig színről színre. Lásd még Pál első levelét a Korintusiakhoz, ott is a 13. fejezetet. 

A művészet kiszámíthatatlan. Sose tudod, hol nyílik meg. Kinek? Mikor? Hol? és megint: Kinek? Mikor? Hol? Szóval ne féljetek!